A sorozatgyilkosság igen jó téma egy pszicho thriller kategóriába bőszen besorolható krimihez. A komoly lelki defektusuk sarkalására gyilkoló és ezt a zsenialitás határán mozgó logikával kendőzni, a legtöbb részlet eltüntetéséré figyelni képes bűnöző már önmagában is hátborzongató. Főképp akkor, ha olyan extrém rítust kerekít köré, és olyan kiszolgáltatott körből választja áldozatait mint a Jennifer 8, vak nőket gyilkoló szörnyetege.
Egy csendes kisvárosba, leginkább felejteni érkező nyomozó pillanatok alatt felforgatja az egész rendőrség lelki nyugalmát, mert igencsak nagy lendülettel fog egy nyomozásba, egy bizarr gyilkosság ügyben. Lefejezett és megcsonkított, ezért soha nem azonosított áldozat után jó néhány hónappal korábban már zsákutcába jutottak a sorozatgyilkos hatodik áldozata utáni kutatás ügyében.
A történetben azért van egy olyan csavarás, hiszen a Berlin nyomozó elsősorban nem az áldozatokkal foglalkozik, hanem egy még élő tanúval, aki szintén vak, s így nagyon is beleillik a sorozatgyilkos áldozatainak sorába. Ráadásul bele is szeret, ami messzemenően érthető a vakságot talán egy kissé túl érzékien játszó Uma Thurman-t elnézve. A szálak pedig végkép összekuszálódnak egy rendőrgyilkossággal, aminek legfőbb gyanúsítottja természetesen a főszereplő lesz.
A történet nyomasztó mivoltát igen erősen megtámogatták a képi világban is. Szerintem egy kézen megszámlálható azon percek száma, mikor nem éjszaka, esőben, hóban, ködben vagy ezek változatos kombinációjában zajlanak az események. Talán mondanom sem kell, hogy éppen az így kapott tompa és sötét színek, hátterek azok, amik a legjobban próbára teszik az MPEG2 tömörítő képességeit.
A viszonylag magas, sőt már-már „superbit”-be hajló bitrate ellenére ezek nyomot hagynak a képekben, és itt mutatkoznak igazán nagy különbségek lejátszók között. Ami számítógépen még jellegzetesen, sőt erősen zajos a kép, egy középkategóriás asztalin csak egy kicsit zavaró, a boltokat mostanában elöntő olcsó darabok egyikén nézve pedig valahol a kettő között van pixelesedés, elmosódás mértéke.
A lemez azonban nem csak a digitális problémák miatt indul esélytelenül a legjobb képminőség versenyében, már az eredeti felvételekkel gondjai akadhattak az operatőrnek, igen gyakran vesznek az életlenség ködébe a hátterek, sőt még a szereplők arcát is többször kendőzi homály. Hangsávja viszont nagyságrendekkel jobban sikerült, bár az én ízlésemnek még itt is egy kicsit magas a zörejek dialógusokhoz viszonyított dinamikája, ami kétségtelenül hatásos a borzongatási együttható oldaláról vizsgálva a kérdést, de csöppet kellemetlen, hogy lépcsőmászástól Darth Waderező főszereplő zihálása fellármázza a családot, közben meg alig érteni amit a rádióba mond.
A nem csak DVD, de eredeti megvalósítása szempontjából is jobbat érdemlő története kísérő információk, extra tartalom oldaláról sem kényeztette el Paramount szerkesztő gárdája, így be kell érni egy soványka trailerrel ezen a területen.
Színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 124 perc, 1992
- rendező: Bruce Robinson
- forgatókönyvíró: Bruce Robinson
- zeneszerző: Christopher Young
- operatőr: Conrad L. Hall
- jelmeztervező: Judy L. Ruskin
- producer: David Wimbury, Gary Lucchesi
- látványtervező: Richard MacDonald
- vágó: Conrad Buff IV
Szereplő(k):
- Andy Garcia (John Berlin)
- Uma Thurman (Helena Robertson)
- Lance Henriksen (Freddy Ross)
- Kevin Conway (Citrine)
- Graham Beckel (John Taylor)
- John Malkovich (Anne)
- Kathy Baker (Margie Ross)