A hanglemez és a lemezjátszó felépítése!

Régi lemezjátszóÖnök közül a legtöbben talán ismerik ezt a médiumot – de az utánunk következő generáció a nagylemezeket már csak hallomásból, legendákból vagy a nagypapa faliszekrényéből, esetleg a zeneszekrényből ismerik. A CD, a DVD, az MP3 lejátszó és az iPod lépett a helyükbe. Napjainkban pedig a mobiltelefon veszi át a televízió és a zeneszerkezet szerepét.

Ha a nagypapa faliszekrényében kutatunk, a múlt kincseire, hanglemezekre bukkanhatunk – legyenek azok slágerek vagy klasszikus zenei darabok, egyformán értékesek számunkra. Nem csak az idősebb generáció talál örömet a “fekete korongokban”, amelyek egy időben minden más színt is magukra öltöttek, hanem sok 20 és 30 éves is újra felfedezte. Ha hinni lehet a lemezgyártóknak, az eladási példányszámok néhány év óta újra növekednek.

Ha megnézem a lemezjátszó tűk és tartozékok eladási darabszámait, akkor az olyan termékeket, mint a karbonszálas tisztítókefe és a műanyag lemezkorong ma a gyakran eladott termékek között szerepelnek. Nem mindegy, mivel és hogyan tisztítják a hanglemezt. Az porszemek a lemez maradandó károsodását okozhatják. A lemezt egy kis kefével, körkörös mozdulatokkal kell tisztítani, így nem karcolódik a lemez. A bársony és szénszálas kefe kíméletesen és alaposan megtisztítja a lemezt. A millió finom szálacska megszabadítja a hanglemezt a portól. A szénszálas kefével történő tisztítás során csak minimális statikus töltés jön létre. Tisztítás és statikus feltöltődés? Egy CD esetében nincs nagy jelentősége, de egy hanglemeznél fontos, hogy ne vonzza magához a lebegő porszemcséket!

Karbonszálas tisztítókefe

Hogyan is működött a lemezjátszó? Engedjék meg nekem, hogy ebben a fejezetben “felfrissítsek” néhány alapfogalmat. Az alábbi információk közül többnek hasznát veheti akkor, amikor a vevőjének tanácsot ad. A hanglemez egy modulált barázdában tárolja a hangot. A hang visszaadásakor a berendezés ezt a barázdát mechanikusan letapogatja.

Története: Ezt az eljárást már az elektromos erősítők feltalálása előtt is alkalmazták. Tárolási közegként alkalmanként hengert, leggyakrabban pedig sellak lemezt használtak. A sellak lemezek percenként 78 fordulatot tettek. A tű a moduláció hatására kitért, rezegni kezdettt. A tű, miközben a zene ütemére rezgett, átvitte a hangot egy membránra. A membrán egy hangtölcsér végét képezte, amely felerősítette a hangot. Mivel a tisztán mechanikus letapogató rendszerhez nem csatlakozott elektromos erősítő, a barázda kitérésnek elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy a hang visszaadásakor a hangerő elérhesse a megkívánt szintet. Ezért a hanglemezeken a barázdák mélyebbek és szélesebbek voltak, mint a mai lemezeken és a forgási sebességük is nagyobb volt.

A régi hanglemezeket a mai modern lemezjátszókon is le lehet játszani. Csak arra kell ügyelni, hogy a lemezjátszó percenkénti 78-as fordulatszámra legyen állítva. Nagyon fontos – feltétlenül csak olyan tűt használjanak, amely alkalmas a hanglemez mély barázdáinál lejátszásához. Ha a sellak lemezt a mai modern vinil-lemezekhez való tűvel játsszák le, akkor a tű megsérülhet, mert a modern tűket sokkal kisebb barázdához készítették, ezért túl mélyen beleérnek a hanglemez barázdáiba – a barázda felületén megkarcolódnak, megsérülnek.

A modern lemezjátszókban egy olyan elektromechanikus rendszert alkalmaznak, amely letapogatja a mechanikai eltéréseket. A letapogató tűt a moduláció mozgatja, mozgása közben elektromos jelet bocsát ki, amelyet elektronikusan felerősítik. A forgási sebességet 45 forgás/percre, illetve 33 forgás/percre csökkentették. Léteznek különleges forgási sebességek is, ilyen a 16 2/3 forgás/perc és a 78 forgás/perc. Ezen kívül a a barázdák sokkal keskenyebbek és simábbak, mint a sellak-lemezeken; ezért is nevezik őket “mikrobarázdáknak”, szemben a sellak-lemezek “normál barázdáival”. A sztereó technika a modulált barázda kilengéséhez (amplitúdó) a moduláció irányát is felhasználja. A két sztereó csatorna egymáshoz képest 90 fokban el van forgatva. A pick-up-ban (hangszedő) a csatornák a sztereó jeleknek megfelelően jobb és bal csatornára vannak osztva.

A hanglemezek az 1950-és es az 1960-as években kvázi monopól helyzetben voltak. Ezt az egyeduralmat először a Compact Cassette (CC), majd később a Compact Disc (CD) törte meg. A High-end lemezjátszókat még ma is gyártanak audofil cégek – többek között – a Linn, a Transrotor, a Clearaudio, a Project és a Rega.

Egymásmellett levő barázdákEgy teljesen új utat választott a japán ELP Corporation, amely olyan lézer lemezjátszót fejlesztett ki, amely a hanglemezeket érintés nélkül, lézerfény segítségével olvassa le, így amellett, hogy tökéletes minőségben (analóg formában) továbbítja a jelet, még csak attól sem kell félnünk, hogy a lemezen esetleges karcolások, sérülések esnek.

Az analóg lemezjátszók piaci részesedése a 90-es évektől kezdődően még mindig alacsony, de az utóbbi években újra emelkedést mutat. Vannak olyan zenerajongók, akik a hanglemezek által kibocsátott hangokat magasabb osztályba sorolják, jobb minőségűnek tartják mint a digitális CD-két , de látványnak is szépek ezek a berendezések.

Ebben a cikkünkben még részletesebben körüljárjuk az alábbi témákat:

  • A hajtómű: – direkt meghajtás – szíjmeghajtás – dörzshajtás
  • A sebesség
  • Pick-upkar és anti-skating
  • Az érintő pick-upkar
  • Pick-up csatlakozások
  • A tű: – különféle tűformák
  • Hanglemezek nedves lejátszása – jó
    vagy rossz a lemeznek?
  • Tisztítás és karbantartás

A meghajtás: Ahhoz hogy a lemezek elkezdjenek forogni, a lemezjátszók sokféle meghajtási technikát használtak az évek során. Egyes meghajtási formák már szinte a történelem tárgykörébe tartoznak, ilyen például a gramofon “felkurblizása” egy kar segítségével. A mechanikája hasonló, mint egy óráé. A régi sellak lemezek 78-as percenkénti fordulatszámon működtek, ennek részben az állandó szinkron járás és a hangosabb hangvisszaadás, azaz a nagyobb hangerő volt az oka, ugyanis korábban a pick-up rezgéseit csak egy tölcsér erősítette fel mechanikusan.

A meghajtásokat a különböző követelmények figyelembevételével fejlesztették ki, pl.:

  • a lemeztányér gyorsan forogjon állandó sebességgel
  • a motorrezgés csak kis mértékben jusson el a lemeztányérhoz
  • a lemeztányér fordulatszámát pontosan lehessen szabályozni

A későbbi gyártmányok leginkább közvetlen-, szíj- vagy dörzshajtással működtek vagy működnek.

Közvetlen meghajtás:Direkt meghajtás esetén a tányér tengelye egyben a hajtómotor tengelye is. Egyes típusokon, pl.: a Technics 1210-en, a tányér a motor része. Itt a motor elektromágnesei közvetlenül hatnak a tányérra. A tányér fordulatszámát a motor fordulatszámának a megváltoztatásával lehet elérni. Ha a motor forgását egy fogaskerék a lemeztányér tengelyére továbbítja, azért, hogy nagyobb fordulatszámú motort lehessen alkalmazni, akkor is közvetlen meghajtásról van szó. A közvetlen meghajtású lemezjátszók elsősorban a DJ-k között terjedtek el. A közvetlen meghajtású lemezjátszók extra rövid idő alatt tudnak felgyorsulni.

SzíjmeghajtásSzíjmeghajtás: A szíjmeghajtásnál a motortengely forgását egy gumiszalag viszi át a lemeztányérra. Ez a típus terjedt el leginkább, mert a szíjmeghajtással lehetővé vált, hogy a motor és a tányér mechanikusan szétkapcsolódjon és ezzel minimálisra csökkenjen a tányér rezgése. A fordulatszám kétféleképpen szabályozható: vagy a motor fordulatszámát szabályozzák vagy úgy, hogy a motor tengelye és a tányér között különféle áttételeket alkalmaznak. Ehhez különböző méretű futótárcsákat szerelnek a motortengelyre .Sebességet úgy lehet váltani, hogy a hajtószíjat az egyik tárcsáról áthelyezik a másik tárcsára.

A szíjmeghajtásos lemezjátszóknak jobbak a szinkronfutási tulajdonságai, kevésbé zavarják a pick-up működését, ugyanakkor hosszú a felgyorsulási idejük.

Dörzshajtás: A dörzshajtásnál egy gumikerék viszi át a fordulatot. A motor meghajtja a dörzskereket, az pedig továbbítja a fordulatot a lemeztányér belső peremére. Ezzel a megoldással nagyon jól lehet a forgatónyomatékot a tányérhoz továbbítani és a tányér gyorsan fel tud gyorsulni. A hátránya az, hogy a motortengely és a tányér közötti viszonylag merev kapcsolódáson keresztül a motor rezgései eljuthatnak a lemeztányérhoz. A dörzshajtást ma már csak kevés gyártó alkalmazza, de a lemezvágó gépek meghajtásához részben még használják.

SebességSebesség: A jobb és a kiváló minőségű lemezjátszók a forgási sebességüket egy adott százalékhatáron belül fokozatmentesen tudják változtatni. Normális esetben ez a tartomány gyártótól függően kb. +/- 10%. A DJ-k és a disco-k világában a PITCH (hangmagasság) szabályzóval ez a mérték akár +/- 30% is lehet. A DJ -k a pitch szabályozót a zeneszámok ütemszinkronizálásához használják. A lejátszási sebesség manipulálásakor megváltozik a lejátszóban forgó lemez hangmagassága.

A megfelelő sebesség ellenőrzésére szolgálnak a stroboszkóp korongok, amelyekre különböző szabályos távolságokra jeleket építenek be. Ha a korong 50 Hz-en forog (másodpercenkénti 50 fordulat) és olyan lámpával világítjuk pontos a fordulatszám, akkor “állókép” keletkezik. A korong percenkénti 33, 45 és 78 fordulatra pontosan beállítható. A mi stroboszkóp korongunkhoz egy nemez borító is tartozik. Ezzel a borítóval külön védjük az érzékeny korongot az esetleges sérülésektől.

Pick-up kar és anti-skating: A legelterjedtebb pick-up kar a radiális (sugárirányú) típusú. Itt a kart egy ponton rögzítik. A rögzítési ponton a kar forgatható. Ritkábban fordul elő a tangenciális (érintő irányú) kar. Itt a kar a lemezjátszó sugarával párhuzamosan mozog, hasonlóan mint az esztergakés a munkadarabon. A tangenciális kar ki tudja küszöbölni a radiális kar egyes alaphibáit, például a barázdahibát, ugyanakkor technikailag bonyolultabb és természetesen drágább is.

A pick-up kar részei: maga a kar, (amely lehet egyenes, sugárirányú vagy S-alakú) a pick-up rögzítés, az ellensúly, amellyel a kart különböző súlyú és nyomású pickup- okhoz be lehet állítani, valamint a radiális pick-up karokhoz tartozik egy úgynevezett anti-skating szerkezet is. A barázdában kényszerpályán haladó tűre centrifugális erő hat, ezáltal a barázda egyik oldalát jobban nyomja, mint a másikat. A féloldalas kopást illetve a fellépő torzítást kiküszöbölendő egy ellenirányú erővel kell ezt ellensúlyoznunk. Az anti-skating szerkezet egyenlíti ki a radiális karok esetén fellépő, a lemeztányér közepére ható erőt.

SebességA radiális pick-up kar megtámasztásának az a következménye, hogy a mozgás során a pick-up és a lemez barázdái által bezárt szög nem lesz állandó. Ezért a lemez lejátszása során kisebb-nagyobb torzításokészlelhetők , amelyeknek mértékét a kar és a lemez pillanatnyi helyzete befolyásolja.

A gyakorlatban a kart és a pick-upot úgy állítják be, hogy a pick-up a lemez két pozíciójában (1/3 és 2/3) pontosan érintkezzen a barázdával, és hogy a hibás szög miatt kialakuló torzulás a lehető legkisebb mértékű legyen.

Egyes lemezjátszókban, pl.: a Lenco által gyártottakban egy “statikus lebegés csillapító szerkezetet” alkalmaznak, amelyet kiegészítenek még egy kiegyenlítő súllyal és egy három fokozatú szabályozóval. Más rendszerekbe egy dinamikus szerkezetet építenek be. Itt a rugóerőnek van meghatározó szerepe, a rugó a kar alsó részén található. A dinamikus szerkezet hátránya, hogy nagyon drága az előállítása, mert több , a hangzást javító mechanikát kell beépíteni.

A tangenciális (érintőleges) pick-up kar: A tangenciális kar esetében a kar merev, nem forgatható, hanem lineárisan együtt mozog a barázdákkal. A tangenciális kar legnagyobb előnye az, hogy a tű – ideális esetben – a barázdára mindig pontosan érintőleges. Így kisebb a torzítás, mert a tű ugyanolyan szögben tapogatja le a barázdákat, amilyen szögben azokat a vágótű a gyártáskor kialakítja. Mindezt nagyon érzékeny karvezetéssel lehet elérni. Ilyen tulajdonságokkal rendelkező tangenciális karok csak a High-End készülékekben találhatók.

Extra precíz technika a Dynavector cégtől (Japán)

A REVOX lemezjétszó tangenciálisanPick-up csatlakozások: A karokat különféle módon rögzítik a pick-uphoz. A HiFi és a High-End világában a “félcolos csavaros rögzítési mód” terjedt el , amelyen egy egy hosszanti irányú bemetszés található, melynek segítségével a pickup pontosan beállítható.

A DJ termékkörben gyakran találkozni “SME-bajonettcsatlakozóval” ellátott „Headshell“ nélküli rendszerekkel. Ilyen pl.: a széles körben elterjedt, Ortofon- Concord pick-up-pel ellátott Technics SL- 1210 lemezjátszó.

Lemezjátszó fej

Elérkeztünk a lemezjátszó egyik legérzékenyebb részéhez – ez a pick-up A tű csúcsán zafír vagy gyémánt található. Régebben eredeti kristályt használtak, amelyből letörtek egy darabkát és azt megcsiszolták. A németországi Idar-Oberstein volt a drágakő csiszolás fellegvára. Ma már szinte kizárólag mesterséges drágaköveket használnak erre a célra. Az elasztikusan rögzített tű szára egy villaszerkezeten keresztül továbbítja a rezgéseket. A tű mechanikusan letapogatja a hangbarázda felületét, miközben a mozgásával elektromos modulációs feszültséget hoz létre. A gramofon idejében a tűk fából vagy acélból készültek. A tű mozgását a hangtölcsér mechanikusan felerősítette. A pick-up-okat többféleképpen csiszolták. A csiszolás során leggyakrabban elliptikus vagy Lemezjátszó fejegységkúpos formát kapnak a hanglemez tűk. Az elliptikus formára csiszolt tűk jobban vissza tudják adni a magas hangokat, mint a kúposra csiszoltak.

Tűnyomás: A vinil korong kitérései következtében a drágakő ide-oda csúszkál. Közben erők sokasága hat a parányi kőre. Ezeket az erőket ellensúlyozni kell. Tűnyomás alatt gyakorlatilag egy súly adatot értünk, ami azt fejezi ki, hogy a tű hány grammal nyomja a lemez felületét.

kúpos és elliptikusEgy Hi-Fi pickupnál ez az adat jellemzően 0,5-2 gramm. Minél nagyobb a tűnyomás, annál nehezebben ugrik ki a tű a barázdából, de persze annál jobban kopik a tű és a lemez is.

Nedves eljárás: A nedves eljárás lényege az, hogy a lemez felületére egy kis kefén keresztül folyadékfilmet juttatnak a lemezjátszó tű elé. A folyadékfilmmel kent barázdafal és a lejátszótű súrlódási együtthatója nagymértékben csökken. A folyadékfilmes kenés kiválóan elvezeti a keletkező hőt, és meggátolja a statikus feltöltődést a lejátszás ideje alatt. A nedves lejátszás azonban a hifisták körében komoly vitákat váltott ki. Az egyszer már nedvesen lejátszott lemez csakis az újbóli nedves lejátszáskor volt ismét eredeti minőségben élvezhető, ezután a lemezt mindig nedves eljárással kellett lejátszani.

A hanglemez nedvesen történő lejátszása – jó vagy rossz ez a lemeznek?

A nedvesen lejátszó berendezés lényegében minden lemezjátszón használható. A nedves lejátszás 50%- kal csökkenti a a hanghordozó kopását, ugyanakkor kellemes, zörej- és torzításmentes hangot bocsát ki.

Működése: a berendezés három részből áll: a függőlegesen állítható lábból, a karral ellátott tartályból és a keféből. A lábat egy mindkét oldalán tapadó ragasztószalaggal rögzíthetjük a lemezjátszó megfelelő pontjához. Ezt a megfelelő pontot a néhány próbálgatás után tudjuk megtalálni. A talpat akkor állítottuk be helyesen, ha a kefét a lemezjátszó egészen a legbelső barázdáig behúzza a lejátszás folyamán.

A berendezést egészen addig kell a folyadékkal tölteni, amíg az áttetsző kar félig meg nem telik. Ha túl sok benne a folyadék, akkor a berendezés nem tud kellőképpen felemelkedni. A kefefejen egy kis kar található, ennek segítségével adagolható a folyadék. Az a jó, ha a lejátszás közben mindig megmarad egy kb. 10 mm széles “nedves” sáv. A berendezés a lábhoz van rögzítve, ahonnan könnyen levehető. Ha szükséges, az anti-skating berendezést is hozzá lehet illeszteni a karhoz.

Szinkronikus működés: a kefék olyan finomak, hogy együtt futnak a pick-up tűvel és tökéletesnek kell lennie közöttük az összhangnak. Ez azonban nem mindig történik meg. Néhány LP úgy forog, hogy lejátszása közben nem fekszik fel rendesen a tányérra. Ekkor fordul elő az, hogy a nedves lejátszó már nem forog együtt az utolsó számoknál a pick-uppal, mert a “hegymenethez” nagyobb érintőleges kitérésre lenne szükség. Ezen a jelenséget egy hanglemeznehezék közbeiktatásával korrigálhatjuk. Lemezjátszóhoz hanglemez nehezéket ebben a webáruházban vásárolhat. A nehezék nem minden lemezjátszóhoz alkalmazható! Ellenőrizze, hogy a lemezjátszóján olyan tányér van-e, amelyhez a nehezék alkalmas!

Itt rá is térek a következő fejezetre:A hanglemez nedvesen történő lejátszása – jó vagy rossz ez a lemeznek?“ A nedves lejátszásnak az a legnagyobb hátránya, hogy a nedvesen többször lejátszott hanglemezt már nem lehet szárazon lejátszani, mert úgy nagyon serceg. Többfelé elterjedt az a hír, hogy a folyadék állítólag tönkreteszi a lemezt! Ez úgy ahogy van, nem igaz! Ennek a híresztelésnek az az alapja, hogy a nedves lemezre lerakodó por vagy az a nagyon finom por, amelyet a kefe nem tud eltávolítani, a szilárdan és mélyen beveszi magát a barázdába ( a nedvesen leülepedett por nehezebben távolítható el, mint a szárazon lerakodott). De ez a porlerakódás a következő nedves lejátszásnál feloldódik. Például közvetlenül egy PC-re történő átjátszás előtt, az LP elején a nedvesen lejátszó berendezést üresen kell járatni addig, amíg be nem nedvesedik. Ha a nedves lejátszás után újból szárazon szeretné lejátszani a nagylemezt, akkor alapos tisztogatást kell végeznie, amiben nagy segítséget jelenthet a lemezmosó berendezés.

A tű ápolása – mutassa meg, hogy ebben is profi: Már láttam olyat, hogy valaki az ujjával próbálta meg eltávolítani a pick-upról a vastagon larakodott port vagy éppen az apró szőrdarabokat. Ez brutális megoldás! Mi ehhez egy csúcsminőségű tűtisztítót ajánlunk Önnek, amellyel kíméletesen és alaposan meg tudja tisztítani a hanglemeztűt/pick-upot, Rend.sz. 873 18 72 . A tű tisztogatásához használjon nedves szőrecsetet. A speciális folyadék a régi, “besült” szennyeződéseket is feloldja és a tűn egy antisztatikus védőréteget képez. A tisztítófolyadék többszöri használatra elegendő, használata nagyon takarékos.

Kiegyensúlyozás? – Gyerekkorunkban egy 10 pfennigest ragasztottunk a letapogatóra … A 10 pfenniges gondoskodott arról, hogy a már elhasználódott tű ne ugorjon le a barázdáról. Ez a megoldás a fiatalos könnyelműségünknek és tudatlanságunknak volt köszönhető.

Ortofon hangszedőkar beállítómérleg

Nem csak a pick-uppal és a lemezzel kell valamit csinálni, hanem be kell állítani a pick-up kiegyensúlyozását is. A pick-up kar beállítómérleg segítségével pontosan be lehet állítani a pick-up kart optimálisan kiegyenlítő erőt.

Antisztatikus lemeztisztító berendezés: a barázdákban mélyen lerakodott szennyeződéseket is hatékonyan és kíméletesen távolítja el. A tisztítófolyadék minden szennyeződést felold és szabályosan “kimos”. A tisztítást követően a lemezen egy könnyű, antisztatikus réteget képez. A barázdákból kimossa a szöszöket, a port és a többi szennyeződést. Kiválóan tisztíthatók vele azok régi lemezek is, amelyek a polcon vagy a szekrényben porosodnak és amelyeket már régen vagy még soha nem tisztítottak meg.

Antisztatikus lemeztisztító berendezést itt megtudja vásárolni!

Ezenkívűl vásárolhat még lemezjátszó alkatrészekt ebben a webshopban: lemezjatszo-alkatresz.shopx.hu

 

Tags: , , , , ,

Comments are closed.