A megjelenésekor még Digital Video Disc névvel illetett DVD V betűjének jelentése gyorsan változott Versatile-ra, amikor kitalálói felismerték, hogy a képi felhasználás mellett a nagy kapacitású optikai lemez még számos célra alkalmas, az informatikai felhasználásoktól kezdve a CD lemezeknél jobb minőségű digitális zenei felvételek készítéséig. Ez utóbbi okán született meg a DVD-Audio és áttételesen a hasonló, ám mégis teljesen különböző Super Audio CD, az audiofil zeneszerető közönség megelégedésére. Ők mindig is úgy tartották, hogy a zene az analóg, mivel a füllel már nem hallható hangok is befolyásolják, mit is hallunk a hangszórókból, és most a digitális zene élvezete – a nagyobb felbontás révén – jócskán közelebb került az analóg élményhez. A két technológia párharca már a megszületésük óta folyamatos és – bár a zenei téren is újat hozni tudó BlueRay és a HD-DVD már kopogtat – nem is látszik a párharc vége.
A digitális rögzítés lényege, hogy az analóg jelből meghatározott időközönként mintát vesznek, azaz megmérik a jel nagyságát, végeredményben a feszültségét és ezt meghatározott pontossággal tárolják el. A minőséget a mintavétel gyakorisága (mintavételezési frekvencia) és a tárolt jel pontossága határozza meg. A PCM-szabvány írja elő ezeket az értékeket, melyek széles határok között mozoghatnak, az Audio CD szabványa is ennek alapján készült el, ez azonban szigorúbb limiteket szab, hiszen egyetlen mintavételezési frekvenciát és tárolási pontosságot enged meg. Az analóg hanganyagból 44,1 kHz-es frekvenciával (azaz másodpercenként 44 100-szor) vesznek mintát, és ezt 16 biten tárolják el. Ez utóbbi 65 536 különböző értéket (feszültségértéket) jelenthet. Fontos paraméter emellett, hogy a PCM- formátum tömörítetlenül tárolja a jeleket, azaz semmilyen kódolást nem alkalmaz, minden jel változatlan formában kerül fel a hordozóra. A technológia azonban számos kompromisszum elfogadását is megkívánta, így a 20 kHz feletti hangtartomány levágását, a 100 dB-nél alacsonyabb dinamikát. A CD mérete és a fentiek együttesen 74 perces zenei anyag tárolását teszik lehetővé a 12 cm-es ezüstkorongon. A CD lemezek ezen okokból ugyan nem váltak a high-end kedvelők kedvenceivé, bár több cég, például a Narada, általuk is elismert minőségű felvételeket volt képes megjelentetni kompakt lemezen is.
A technológiák finomodása tette lehetővé a nagykapacitású lemezek kifejlesztését, így egy CD méretű lemezen nagyságrenddel több adat fér el. Ezt először a DVD-Video használta ki, hiszen ilyen kapacitással már a képrögzítés is lehetővé vált, ezután merült fel a valóságoshoz közelebb álló zenei lemezek készítésének lehetősége.
A megnövekedett adatmennyiség felhasználására kétféle lehetőség kínálkozott. A lemezek műsoridejének növelése kézenfekvő okokból nem volt szándéka a hanglemezkiadóknak, viszont a mintavételezés sűrűségének és a frekvenciatartománynak a növelésével a digitálisan tárolt hangból sokkal jobban reprodukálható analóg hang lehetősége új piacokat kínált. Ez azonban számos veszélyt is hordozott magában.
Mind a DVD-Audio, mind az SACD fejlesztőinek számos kihívással kellett szembenézniük a szabványok megalkotása során, hiszen – csakúgy, mint a DVD-Video esetében a filmkiadóknak – a lemezkiadóknak is rá kellett szánniuk magukat az új formátumok támogatására. Ez pedig nem volt egyszerű, hiszen a kalózkiadások már a CD-k esetében is hatalmas károkat okoztak, így várható volt, hogy az új, kiváló minőség még inkább vonzani fogja az illetéktelen másolatok készítőit. Alapvető feladat volt tehát a hatékony másolásvédelmi rendszerek kidolgozása. Ezen kívül feladat volt még a kompatibilitási problémák megoldása is, mivel a még ma is drágának mondható, a hangot valóban élethűen reprodukáló felszereléssel nem rendelkezőket sem akarták megfosztani attól a lehetőségtől, hogy az új adathordozókat rendszerük bővítéséig, átalakításáig is használni tudják, azaz ők is megvásárolják az új bevételeket jelentő lemezeket.
A technikai és jogi problémák megoldása után, 1999-ben jelent meg a DVD-Audio első specifikációja, melyet a DVD-Video ajánlást is kidolgozó DVD Forum készített el, a hanglemezipar útmutatásait felhasználva. Nem sokkal ezután, a Sony és a Philips együttműködésének gyümölcseként született meg a Super Audio CD, így a kiadók jó része számára jelentett dilemmát, melyik formátumot is támogassák a jövőben. A készülékgyártók sem voltak egyszerű helyzetben, mára azonban több olyan lejátszó is található a piacon, melyeknél a vásárlónak nem kell választania, hiszen mindkét lemeztípus lejátszható velük, sőt a filmnézéshez sem kell külön készüléket vásárolni.
DVD-Audio
Mint már említettük, a DVD jóval nagyobb tárolókapacitása lehetőséget adott a mintavételezési frekvencia és a tárolási pontosság növelésére, végeredményben a minőség nagyarányú javítására. Ez főképp a jel-zaj viszony javulásában, a dinamikában és a magas hangok reprodukciója terén számottevő. Bár a CD minősége átlagosan megfelelőnek mondható, ám a frekvencia növelésével azok a hangok tarthatók meg, melyek ugyan a fül számára közvetlenül már nem érzékelhetők, de meglétük nagyban elősegíti a különböző hangszerek jobb megkülönböztetését, és a térben való elhelyezkedésének érzékelhetőségét. Emellett pedig számos további kiegészítő információ helyezhető el az audiosávok mellé.
Íme néhány a számtalan lehetőség közül:
· A sztereó hangsávok mellett 5.1 csatornás változatban is felkerülhet a hanganyag.
· Kiegészítő információk, például szövegkönyv, kotta stb.
· Állóképek, melyek lejátszás közben diavetítésként jelenhetnek meg a képernyőn.
· Videoklippek, animációk stb.
A DVD Forum a DVD-Audio formátumot – hasonlóan a többi, általuk készített szabványhoz – jogdíjmentesen bocsátotta rendelkezésre, szemben a korábban a CD-knél alkalmazott licenszelési eljárással, mely szerint a Sony és a Philips minden elkészült CD lemez után jogdíjra jogosult.
A DVD-Audio lemez kizárólag az erre a formátumra felkészített lejátszókban olvasható, de készültek olyan lemezek is, melyek az anyagot DVD-Video formátumban is tartalmazzák, hogy a lemez hagyományos DVD-lejátszóval is lejátszható legyen. Készülnek továbbá mindkét formátum lejátszására alkalmas berendezések is.
A DVD-Audio szabvány a következőket írja elő:
· Magas minőségű, több csatornás hang tárolása, fejlett másolásvédelemmel.
· A DVD-Audio lejátszók játsszák le a CD lemezeket is.
· A DVD-Audio lemezeken széles határok között lehessen meghatározni a digitális adatfolyam minőségi jellemzőit.
· A DVD-Audio biztosítson bővítési lehetőséget a jövő technológiái számára is.
· A DVD-Audio tartalmazhasson álló- és mozgóképeket, szöveges információkat és a felhasználót segítő menüket.
· Felhasználóbarát kezelőfelülettel rendelkezzen.
Míg a CD-szabvány kidolgozásakor a másolásvédelem nem kapott túlságosan nagy hangsúlyt, a DVD-Audio esetében ez már az ajánlás egyik leglényegesebb részévé vált. Kidolgozásához olyan cégeket hívtak segítségül, mint az IBM, az Intel vagy a Toshiba. A szabvány szerint a lemeznek tartalmaznia kell egy vízjelet, illetve egyéb másolásvédelmi jelzéseket, amelyeknek széles körben paraméterezhetőnek kell lenniük. A vízjel alapján azonosítható a lemez készítője. A másolásvédelmi eljárások engedélyezhetik, hogy a lemez tulajdonosa készítsen egy másolatot a lemezéről, de a másolatról már ne készülhessenek további kópiák.
A DVD-Audio minőségi paramétereit is széles határok között lehet megadni a lemezkészítés során. Az így elért flexibilitás biztosítja, hogy a stúdiók eldönthessék, milyen minőségben kívánják elkészíteni felvételeiket. A DVD-Audio lemezen lehetőség van sztereó, és több csatornás hang rögzítésére, sőt ezek kombinálhatók is. A 9,6 Mb/s adatátviteli sebesség miatt azonban a több csatornás felvételnél a mintavételezési frekvencia 96 kHz-ben lett limitálva, míg sztereó felvételnél ez az érték 192 kHz.
A PCM formátumú hangsáv mellett lehetséges tömörített formátumok elhelyezése is, mint a Dolby Digital vagy a DTS formátum.
A DVD-Audio szabvány szerint az egyoldalas, egyrétegű lemezre a legjobb minőség mellett 68 percnyi műsor fér el, tehát nem érhető el a CD-k 74 perces játékideje, ezért alkalmazzák az angol Meridian által kifejlesztett tömörítő eljárást (MLP – Meridian Lossless Packing). A választás azért esett erre az eljárásra, mert megfelel a DVD-Audioval szemben támasztott minőségi követelményeknek. A két legfontosabb ezek közül az, hogy ez az eljárás veszteségmentes, azaz a kitömörített jel teljesen azonos az eredeti jellel, és minimális a számítási teljesítmény igénye, tehát nem emeli a készülékek árát számottevően.
A DVD-Audio hangjának felső frekvenciahatára 96 kHz, szemben a CD 20 kHz-es limitjével, a minták tárolása 16 bit helyett 20 biten történik, tehát 256-szor finomabb felbontást ad, dinamikája 144 dB (CD 96 dB).
Super Audio CD
A Sony és a Philips már a CD kidolgozásával a maga útját járta és nem is szándékoztak támogatni a DVD-Audio szabványát. Ennek fő oka az volt, hogy a DVD Forum a szabványt nyílttá tette, azaz nem szándékozott jogdíjat szedni érte. Ez nagy érvágás lett volna a két vállalatnak, hiszen megcsappant volna a CD lemezek jogdíjbevétele, a már említett CD licenszelési rendszer miatt. Ezért kezdtek saját fejlesztésbe, remélve, hogy az SACD fog győztesként kikerülni a nagyfelbontású audiorendszerek vetélkedéséből.
Az SACD eltér a korábbi digitális audiorendszerektől, mivel szakított a PCM rendszerrel, és teljesen más módszer szerint digitalizált jelfolyamot támogat. Ez az új digitalizálási eljárás a DSD (Direct Stream Digital). Az eljárás lényege, hogy nem a meghatározott időközönként mintavételezett analóg jel feszültségértékét tárolja, hanem az analóg jel változását. Ezt minden mintavételnél 1 biten teszi meg. Az 1 bit kevésnek tűnhet, de tekintve, hogy a mintavételezés 2 822 400 Hz-en (2,822400 GHz-en) történik, az analóg jel ilyen rövid időköz alatt nem is képes nagyobb változásra. Ezzel az eljárással nagyjából a 200 kHz-en mintavételezett PCM technológiával egyenértékű minőséget lehet kapni (CD 44, 1 kHz). Ráadásul a digitális jel hallhatóvá tételéhez nincs is szükség D/A (digitális-analóg) konverterre, egy egyszerű szűrőáramkör is elegendő. Az egy bites kódolás miatt a jel kisebb frekvenciára is könnyen lekeverhető. A rendszer hátránya, hogy új – és drága – stúdió felszerelést igényel. Az SACD hívők szerint az SACD hallhatóan jobb minőséget produkál, mint a DVD-Audio.
Az SACD rendszer is támogatja a sztereó jel mellett a több csatornás felvételeket, és egyéb multimédiás kiegészítőket. Ezek helyét a lemezen a szabvány meghatározza. Belülről kifelé haladva először a TOC (a lemez különböző adatait rögzítő adatbázis), utána a 2 csatornás sztereó jel, majd a többcsatornás surround adatfolyam, végül a multimédiás adatokat tartalmazó rész következik. Ha valamely extra adatokra nincs szükség, a hely felhasználható a lejátszási idő növelésére.
Az Audio CD 74 perces játékideje itt is problémát okozott, ezért – akár a DVD-Audionál – itt is szükség volt tömörítésre, amihez a DST (Direct Stream Transfer) eljárást választották, mely szintén veszteségmentes tömörítést tesz lehetővé, azaz kitömörítéskor az eredeti jelfolyamot kapjuk vissza. Így egy lemezre 74 percnyi sztereó hang és annak több csatornás, surround változata is elhelyezhetővé vált.
Az SACD további tulajdonsága a DVD többrétegű lemezkészítési technológiájának felhasználásával kialakított második réteg, melyre hagyományos Audio CD formátumban is felkerül a hanganyag, így az SACD lemezek azok számára is elérhetőek, akik csak később szándékoznak beruházni egy SACD hangrendszerbe, viszont hagyományos CD játszóval rendelkeznek. Ez marketingszempontból is ügyes ötlet, hiszen aki ilyen lemezt vásárol, előbb-utóbb megveszi az SACD lejátszót és a kapcsolódó termékeket, erősítőt, hangfalat is.
Az SACD-nek, akár a DVD-Audionak is fontos része a másolásvédelem, illetve vízjelek elhelyezésének lehetővé tétele. A kétféle vízjel együtt használatos. A látható PSP (Pit Signal Processing) eljárással kerül a lemezre. Lényege, hogy ránézésre megállapítható legyen egy lemez eredetisége. Ez a vevők biztonsága szempontjából fontos. A láthatatlan vízjel a lejátszóban hitelesíti a lemezt. Ha ez hiányzik, a lejátszók nem fogják a lemezt lejátszani.
Az SACD frekvenciatartománya 100 kHz-ig terjed, jel-zaj viszonya 120 dB, dinamikatartománya 120 dB, felbontása 1 bit.
Panasonic DVD-S97
A cég jelenlegi DVD-lejátszó sorozatának zászlóshajója kiváló ár/érték arányával hívja fel magára a figyelmet. A készülék a megszokottakon kívül több, még a felsőbb kategóriákban sem szokványos szolgáltatással büszkélkedhet, melyek még a hagyományos, házimozi felhasználás esetén is teljesebbé tehetik az élményt.
A progresszív lejátszásra képes készülék – a számos videoformátum mellett – alkalmas a DVD-Audio lemezek lejátszására is. A DVD-Video lemezek mellett a DVD-RAM, a DVD-R lemezeket, valamint a VCD, Super VCD formátumokat, a megfelelő paraméterekkel rendelkező DivX lemezeket, az írható és újraírható CD-ket is lejátssza, továbbá felismeri az MP3, a Windows Media Audio és Video (WMA, WMV) formátumokat és támogatja az MPEG4 és HighMAT technológiákat is. A „High-performance Media Access Technology”, azaz nagy teljesítményű média-hozzáférési technológia a Microsoft és a Panasonic együttműködésének eredménye, a képek, audio- és videoanyagok személyi számítógépek és szórakoztató elektronikai eszközök közötti, adathordozóval (CD, DVD, memóriakártya stb.) megvalósított hordozhatóságát biztosítja.
A lejátszó hátoldalán a SCART csatlakozó mellett sztereo vonali hang és kompozit videó is helyet kapott, és megtalálható az S-Video csatlakozás is. Nem hiányoznak a digitális optikai és koaxiális hangkimenetek sem. Ezen kívül 5.1 csatornás surround és komponens videó kimeneteket is használhatunk, a HDMI (High Definition Multimedia Interface) pedig egyenesen unikumnak nevezhető ebben a kategóriában.
A szolgáltatások nem merülnek ki a számos csatlakozási lehetőségben és lejátszható formátumokban. A beépített Faroudia DCD1 áramkörrel a hagyományos képanyag (PAL-625, NTSC-525 képsor) maximálisan 750p/1125i sorra konvertálva, mintegy ál-HDTV (High Definition TV – nagyfelbontású tévé) képként jeleníthető meg az arra alkalmas kijelzőkön, a HDMI csatlakozáson keresztül. Ez a 216 MHz-es, 11 bites videofeldolgozással, a digitális zajszűrő és mélységélesség javító áramkörökkel együtt kiváló képet biztosít. A kép módosítása a fényerő, szín, kontraszt szabályozás mellett élesség és gamma korrekcióval is lehetséges.
A készülékbe Dolby ProLogic II, Dolby Digital, mind DTS dekóder beépítésre került, utóbbi kettő 8-csatornás kivitelben. A digitális-analóg konverter 192 kHz/24 bites. A DVD-Audio lemezek akár a kétcsatornás, akár az 5.1 csatornás analóg kimeneten keresztül, akár egy megfelelő, HDMI kompatíbilis, a jelfeldolgozást a végerősítő fokozatokig digitálisan végző erősítő használatával játszhatók le. A belső áramkörök között megtalálható az éjszakai mozizáskor hasznos dinamika kompresszor, a párbeszéd érthetőségét és a térhangzást javító, és a fejhallgatóban is surround hangzást biztosító elektronika is.
A DVD-S97-ről elmondható, hogy a szokásos DVD kezelési szolgáltatások, mint az előre-hátracsévélés, gyorskeresés stb. szinte elvesznek a lehetőségek között. A DVD-Audio formátumból és az ehhez illeszkedő csatlakozásokból adódó kiváló hang – és persze kép – további javítása lehetséges az AV Enhancerrel, mely képes hangra, vagy képre optimalizálni a kimeneteket és személyes beállításokat is figyelembe vehet. Emellett a Multi Re-master szolgáltatás a felvételek során torzult hangokat állítja vissza eredeti formájukba, szintén több választási lehetőséget hagyva számunkra.
A készülék hangjának értékelésére használt tesztlemez a dtsEntertainment kiadása, mely számos zenei stílust tartalmaz, a szubjektív érzések objektívebb megítélésére. Összehasonlításként jó minőségű, hasonló zenei anyagokat hallgattunk Audio CD-ről és bakelitről is. A DVD-S97 feltétlenül többet nyújtott zenei élményben, dinamikában minden műfajban, mint a hagyományos ezüstkorong, melynek gyakran felrótták a „digitális” hangzást, mely a DVD-Audionál valószínűleg csupán a nagyon vájtfülűek számára érzékelhető, nagyon high-end kategóriás kiegészítő berendezések használatakor.
Marantz DV6500
Míg a Panasonic készüléke a cég termékskálájának csúcsát képviseli, a DV6500 a négytagú családban a második legkisebb, sőt a nagyfelbontású zenei anyag lejátszási képességet illetően alapkészüléknek tekinthető. Ennek ellenére, aki már ismeretséget kötött a cég termékeivel, tudja, hogy megbízható, ámde nem olcsó berendezéshez jut, hiszen a DV6500-at hivatalosan jóval magasabb áron kínálják, mint a Panasonicot. Ezért a pénzért viszont SACD és DVD-Audio lejátszási képességet is kapunk, ám olyan hasznos szolgáltatásokról le kell mondanunk, mint a HDMI csatlakozás, az 576i (vagy 480i) DVD-Video HD felkonvertálási lehetőséggel vagy a „Video Scaler”. Az elektronika is szegényesebb, a nagyobb testvérnél alkalmazott 216 Mhz/12 bit helyett 54 Mhz/10 bites video DAC-cal kell megelégednünk. Mindezekkel együtt a lejátszó az idén több szaklap elismerését is elnyerte, tesztgyőztesként és a „szerkesztő választása”-ként.
A Marantz termékcsoport alsó szegmensében elhelyezkedő DV6500 a fent felsoroltakat figyelembe véve is a felsőbb kategóriába sorolható, nagyteljesítményű készülék, melyben a tervezők éppúgy hangsúlyt fektettek a kép, mint a hang minőségére. A PAL progresszív letapogatású DV6500 a videó DVD-k mellett mindkét nagyfelbontású hangformátumot kezeli, így egy készülékben DVD-Audio és Super Audio CD lejátszóhoz is hozzájutunk. A lejátszó felismeri a gyári, az írt és újraírt DVD és CD lemezeket, az MP3 és WMA formátumot, valamint a JPEG lemezeket is. A készülék képes az MPEG audiolemezek lejátszására is, ehhez azonban külső MPEG dekóder használata szükséges.
Mint azt már említettük, a hátlapon HDMI csatlakozás nem található, viszont megvannak az optikai és koaxiális digitális, az 5.1-es és kétcsatornás analóg hang csatlakozások, valamint a kompozit, komponens és S-Video csatlakozások, valamit a SCART A/V konnektor, melyben az RGB csatlakozásokat is bekötötték, viszont SACD lejátszásakor nem jelenik meg rajta kimenőjel.
A hangreprodukcióhoz a készüléket 192 kHz/24 bites digitális-analóg átalakítóval szerelték fel és Dolby Digital, valamint DTS dekóder is helyet kapott benne. Az Audio EX (exclusive) szolgáltatással kikapcsolható valamennyi, a hangreprodukcióhoz nem szükséges – ám abba esetleg zavart vivő – áramkör. Ez tovább bővíti az optimális hang elérésének lehetőségét, csakúgy, mint a valamennyi hangformátumban használható mélyhang-menedzsment, melyek a használt hangsugárzó-rendszer maximális illesztését segítik elő.
A DV6500 a szokásos lejátszási és keresési funkciókon túl egyéb szolgáltatásokat is biztosít. Ilyen az állóképek (JPEG) diavetítésszerű megjelenítése, az egyes lemezek kedvenc részeinek a memorizálása, a virtuális surround mód két hangszóróhoz, mely általában az erősítők tulajdonsága és nem a lejátszóké, csakúgy, mint a hangszórók beállítási menüje, a jelszavas lejátszás-korlátozás és a különböző keresési módok.
A készülék kezelése még távirányító nélkül is egyszerű, hiszen az előlap kurzor gombjai így is biztosítják a menük könnyű kezelését, míg a Marantz D-bus rendszere a teljes rendszer vezérlését oldja meg, a készülékek összekapcsolásával, olyan Marantz berendezések esetében is, melyek nem rendelkeznek infravörös távirányítóval.
A progresszív letapogatás valóban élesebb és villódzásmentes, tökéletes képet biztosít, míg a nagyfelbontású hangformátumok meleg, az analóggal könnyen összetéveszthető minőségű, simulékony hangot produkálnak. Bár a DV6500-at megszerezni nem olcsó mulatság, az ár tükrözi a készülék kifinomult tulajdonságait, képi és hangzásvilágát. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyetlen készülékkel megoldhatjuk valamennyi lemezformátumunk lejátszását is, az első pillantásra borsos ár mindjárt nem tűnik eltúlzottnak. Persze számítani kell arra, hogy alacsonyabb kategóriájú A/V receiverünket hamarosan kevésnek fogjuk érezni és televíziókészülékünk lecserélésének igénye is fel fog merülni a közeljövőben.
Philips DVP9000SA
Korát tekintve a Philips készüléke nyerő a most terítéken lévő triumvirátus tagjai között, hiszen idén májusban jelenik meg a kínálatban. Mint tudjuk, a Philips a Sonyval karöltve fogott az DVD-Audiot „lenyomni” kívánó Super Audio CD fejlesztésébe, így nem csoda, hogy az új lejátszó is az SACD-t támogatja, miközben a DVD-filmeket is megnézhetjük segítségével.
A lejátszó viseli a közelmúlt Philips termékeinek jegyeit, a kevés gomb és a kerek kijelző high-endes megjelenést kölcsönöz neki, amely nem öncélú hivalkodás, hiszen a gyártói specifikációk szerint az audiofil kategóriában használatos, válogatott elemekkel építették meg a készülék kritikus áramköreit, csatornánként egyforma paraméterekkel rendelkező alkatrészekből.
A DVP9000SA a DVD-Video és SACD lemezeken kívül lejátssza a DVD+R/W és DVD-R/W formátumokat és a VCD/SVCD diszkeket is. Az audiolemezek között sem válogat. Egyaránt megfelel neki a gyári, írt és újraírt CD és a 32-256 kbps, valamint a változó bitrátájú MP3 is, ugyanúgy, mint a JPEG képeket tartalmazó adathordozó.
A video szekcióban 216 MHz/12 bites DAC, progresszív letapogatás, MPEG-1/MPEG-2 dekódolás, valamint hagyományos (480 i/p, 576 i/p) és HD-re konvertált (720p, 1080i) felbontás található. A kép minőségének javítására a lejátszó a Philips a Faroudja DCDi-re alapozott Digital Crystal Clear technológiáját használja, mely minden helyzetben, még gyors mozgások esetén is kiküszöböli a torzulásokat.
Az audio rész 192 kHz/24 bites digitál-analóg átalakítóval, beépített Dolby Digital és DTS dekóderrel büszkélkedhet. Az SACD hangreprodukció két- és sokcsatornás módon is történhet, teljes oda/vissza CD kompatibilitással. Az Audio CD hangjának az SACD Direct Stream Digital (DSD) formátumra konvertálásával a CD lemezek hangja is tisztábban és lágyabban szólalhat meg. A hangminőség javítását szolgálja az Audio Direct Mode is, amikor a videoszekció teljes egészében kikapcsolható, így az általa keltett zavaró hatások kiküszöbölhetők. A mélyhangok átvitele is paraméterezhető, megadható a keresztváltó vágási frekvenciája és a vágás meredeksége, így a hangzás teljes mértékben a lehallgatótér méretéhez és a hangsugárzókhoz igazítható. Az SACD Direct pedig kikapcsol minden hangzásmódosító elektronikát a jel útjából.
A DVP9000SA SCART konnektora az RGB érintkezőket is tartalmazza. A kép megjelenítéséhez komponens, kompozit és S-Video kimenetek közül választhatunk, míg a hangot optikai és koaxiális digitális, sztereo és 5.1 csatornás analóg csatlakozókon továbbíthatjuk. Extra szolgáltatás az arra alkalmas erősítőkkel közvetlen digitális kapcsolatot biztosító HDMI. A progresszív és interlace megjelenítés választókapcsolója is a hátoldalon található.
A készülék a szokásos szolgáltatások mellett többféle keresési lehetőséget, kockánkénti léptetést, és állóképek (JPEG, Kodak Photo CD) diavetítési lehetőséget kínál. A készülék beállítási menüjében a megjelenített kép paraméterei és pozíciója, fényességének és színének szinkronizációja, gamma értéke, valamint a HDMI kimenet felbontása is változtatható. A kép és a hang a megjelenített tartalom (film, videó, zene stb.) szerint is beállítható. A hangzás beállításai között az éjszakai üzemmód, az analóg kimenetek típusa, a lejátszott CD lemezek mintavételezési frekvenciájának felkonvertálása, beszédérthetőség javítása, a karaoke üzemmód és a hangsugárzó beállítások szerepelnek.
A fentiekből már érzékelhető, hogy a számos, személyre szabható beállításnak köszönhetően a DVP9000SA mindenféle térben megállja a helyét. Ezt igazolta szubjektív tesztünk is, a készülék mind mozi, mind zenehallgatás üzemben bizonyította jó tulajdonságait. A CD lemezek a jelkonvertálás után valóban kevésbé voltak „digitálisak”, az SACD pedig természetesen jobb hangot produkál, bár a Marantz hangjával összehasonlítva, kicsit távolabb áll a bakelittől, de ez, a készülékek árkülönbségét figyelembe véve, elhanyagolható.