Mindent túlélő digitális vízjel

A Sarnoff Corporation egy olyan digitális vízjelezési eljárást fejlesztett ki, amelynek segítségével minden kalózmásolatról megállapítható, honnan származik, függetlenül attól, milyen technológiával készül.

A Santa Clara-i bemutatón egy videokamerával vették fel a mozivászonra vetített képet, majd azt alacsony bitrátával tömörítették. Az eljárás után még mindig fel lehetett ismerni a vízjelet!

A technológia digitális kódokat rejt a képernyőn illetve a vásznon látható képekbe, melyekkel megkülönböztethetőek az egyes disztribútorok illetve a film tulajdonosai. A láthatósági teszteket emberekkel és az Emmy-díjat is nyert JNDmetrix rendszerrel is elvégezték: az eredmények szerint a jelek az emberi szem számára észrevehetetlenek. A három kétperces Cinemascope klip után a szakértők sem tudták megmondani a különbséget a vízjelezett és a normál változat között, és a JNDmetrix sem jelzett látható képhibát. A rövid DV és VHS felvételekből 95-100 százalékos pontossággal visszaállíthatók a vízjelek, és ezt az arány még növelni lehet hibajavítás és hosszabb felvételek alkalmazásával.

A fejlesztő állítása szerint szinte lehetetlen, hogy a kalózok megváltoztassák (sőt, detektálják) ezeket a kódokat. Ha megpróbálják, akkor a kép minősége annyira leromlik, hogy az átlagos néző számára az már elfogadhatatlan. Emiatt a kalózok nem csak kilétük felfedésétől tarthatnak, hanem attól is, hogy a rossz minőségű másolatokat már nem fogja senki sem megvenni.

A Sarnoff csapata alacsony frekvenciás vízjelmintákat alkalmazott, melyeket időben és térben is elnyújtottak. Ezek a frekvenciák rengeteg hasznos információt tartalmazhatnak, és a műszerek könnyedén detektálják őket, de az emberi szem és érzékelés nem veszi észre őket. Az azonosítók eltávolítása azonban már látható képhibákat okoz.

Tags: , ,

Comments are closed.