Szinte már unalmas közhelynek tűnik az úton-útfélen szajkózott gondolat, miszerint a World Trade Center két tornyának összeomlása után a világ örökre megváltozott. Mindenki bólogat, s van is valami homályos elképzelésünk arról, mit is kell e változás alatt érteni. Ám ahogy telnek a napok, egyre többször csapnak arcul a közhely már egyáltalán nem homályos megtestesülései. Például az, hogy bizonyos dolgok jelentése mennyire más lett. Egy film, aminek látszólag semmi köze az eseményekhez, és amit még februárban mutattak be a mozik, most megjelent DVD-n, a címe – A jövő kezdete – ismét plakátokra került, s hirtelen valami egészen mást kezdett jelenteni.
Érdekes megnézni, az illusztris szereplőgárdával készült, kissé romantikus dráma alkotói hogyan látták a jövőt néhány hónappal ezelőtt. Vagy legalábbis milyen jövőt szerettek volna látni.
A történet néhány, minden nép mitológiájában fellelhető ősi elemre építkezett: a szépség és a szörnyeteg meséjére, a legkisebb királyfi jó cselekedeteinek világjobbító erejére, és az emberiség bűneit saját halálával megváltó hírnök eszméjére.
A szépség a gyermekét egyedül nevelő, alkoholizmusával küszködő anya, akit a szigorú tekintetű, alakításába valószínűleg teljesen valóságos szenvedéseket is beleszövő Helen Hunt játszik. A szörnyeteg, aki inkább a már modernebb operaházi fantomhoz áll közelebb, egy arcán és testén borzalmas égési sebeket viselő középiskolai tanár. Kevin Spacey játssza, a tőle elvárhatónál sokkal rosszabbul. A legkisebb királyfi, akire aztán a megváltás szerepe is hárul, a Hatodik érzék-ből ismert Haley Joel Osment meggyőző alakításában, ezúttal is vándorútra indul, hogy az elé kerülő elesettekkel jót cselekedjen; ám ő nem kér viszonzást, csupán azt, hogy mindenki, akivel jót tett, ezt legalább három embernek adja tovább.
A kissrác először egy hajléktalant karol fel, majd a mamáján, végül egy osztálytársán próbál meg segíteni; s miközben ő maga sikertelennek ítéli kísérleteit, kezdeményezése nyomán egész mozgalom indul, ami pillanatok alatt behálózza Amerikát. Itt kapcsolódik a három archaikus szál mellé, egy a mai elvárásoknak megfelelően rejtélyesre hangolt negyedik, melyben egy újságíró kezd nyomozni az „add tovább” mozgalom eredete után. A történések fonalai végül egy meglehetősen ellentmondásosra sikerült befejezésben összefutnak, ahol mindenki beteljesíti sorsát.
A filmben az a megejtően naiv és egyszerű eszme fogalmazódik meg, hogy ha az emberek szeretnék egymást, és mindenki jót cselekedne a másikkal, akkor a világ sokkal jobb lenne – és ennek megvalósítása csak elhatározás kérdése. Ez lenne hát A jövő kezdete, 2001. februárjában. Szeptember 11-én, a terrortámadások estéjén, egy gyorsan született internetes publicisztika hasonló címet viselt: „A jövő elkezdődött”.
A filmben megfogalmazott romantikus álom, ami néhány hónapja még megnyugvást hozott, ma már csak keserű szájízt hagy maga után…
Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 118 perc, 2000
- rendező: Mimi Leder
- író: Catherine Ryan Hyde
- forgatókönyvíró: Leslie Dixon
- zeneszerző: Thomas Newman
- operatőr: Oliver Stapleton
- díszlettervező: Lawrence A. Hubbs
- jelmeztervező: Renee Ehrlich Kalfus
- producer: Peter Abrams, Robert L. Levy, Steven Reuther
- executive producer: Mary McLaglen, Jonathan Treisman
- látványtervező: Leslie Dilley
- vágó: David Rosenbloom
Szereplő(k):
- Kevin Spacey (Eugene Simonet)
- Helen Hunt (Arlene McKinney)
- Haley Joel Osment (Trevor McKinney)
- Angie Dickinson (Grace)
- James Caviezel (Jerry)
- Jay Mohr (Chris Chandler)
- Jon Bon Jovi (Ricki)