15 dal egy hét alatt

Az akciófilmek kulisszatitkai között gyakran látni-olvasni, hogy mennyi időt fordítottak a különféle edzésekre, harcművészetek elsajátítására a szereplők, néha már hónapokkal a tényleges forgatás megkezdése előtt. A Chicago esetében sem volt ez másképp, csak itt nem az edzőteremben töltötték napjaikat a szereplők, hanem az énektanárnál és a próbateremben.

Bár Gere, Baranski és Zeta-Jones rendelkeztek tapasztalatokkal a zenés színház terén, a csapat többi tagjához hasonlóan szívesen beleegyeztek, hogy hosszú próbákon és edzésprogramokon vegyenek részt. A filmezés előtti kéthónapos próbaidőszak kicsit olyan volt, mint egy zenés színház újoncképző tábora. „Voltak tánctanáraink, akik segítettek a koreográfia elsajátításában – mondja Latifah. – A táncpróbákról énekpróbára mentünk, majd a színészi próbára. Ez nagyon sok munkát jelentett, de nagyszerűen éreztük magunkat.”

„Olyan volt, mint egy iskola – magyarázza Zellweger. – Az első szakaszban az énekóra. Én mentem Elaine-hez a zongoraszobába, míg Richard szteppórákat vett, Catherine pedig a táncot gyakorolta. Aztán forgás. Fantasztikus volt.”
„Nagyon sokat dolgoztunk a próbaidőszak alatt, de mindannyian ragaszkodtak ehhez – mondja Marshall. – Catherine vissza akart térni a gyökereihez. Egészen otthonosan mozgott a próbaterem hatalmas tükörfala előtt, a táncosok között. A mennyben érezte magát. Renée-nek viszont új volt minden, de ő rendkívül szívósan dolgozik. Neki ez egy gyorstalpalónak tűnhetett, de lenyűgöző volt, akárcsak Richard, aki szintén nagyon élvezte a jókedvű csapatmunkát. Ami végül is kikerekedett ebből a hathetes időszakból, az már egy kész társulat. Akár színpadra is küldhetnénk őket!”

15 dal énekfelvételeit mindössze egy hét alatt vették fel. Marshall koreográfiáját pedig kimerítő, napi 14 órás munka során sajátították el. A tréning nem ért véget akkor sem, amikor a filmfelvételek elkezdődtek. A próbákat ezután szombatonként tartották, ekkor dolgoztak azokon a jeleneteken, melyeket a következő hétenrögzítettek. „Minden egyes számnak megvan a maga karaktere és személyisége – magyarázza Joey Pizzi koreográfus. – Kutatásokat végeztünk a húszas évek táncairól, hogy beilleszthessük őket a koreográfiába (láthatunk például charlestont és tangót is), más számokat a revüsztárok ihlettek, sőt a filmek is.”

Comments are closed.